Sziasztok drágák! Tudom, hogy a héten nem voltam, de ennek is megvan a maga oka. Sajnos elég húzósak a napjaim jelenleg és az érettségi is közeledik, amin szívesen túlesnék már - de ugye mindennek megvan a maga ideje, szokták mondani. Egy szóval az életem nem egy habos torta az én szemszögemből, de nyilván lehet, hogy ezt ti másképp gondoljátok. Hmm... Bevallom, először egy amolyan termék kritikát szerettem volna hozni, egy hajápolási tippet, de meggondoltam magam és inkább belevágnék egy kis napismertetőbe ugyanis hosszú idők elteltével most láttam először az exem a sulival szemben. Eddig mindig próbált elkerülni, de most mért állt ott és játszotta a tudatlant? Nagyon felzaklatott, hogy ott láttam reggel és nem tagadom azt sem, hogy érzek iránta valamit vagy legalábbis elég erősen belém ivódtak azok a hetek, hónapok emlékei amíg együtt voltunk. Hiába próbálom, nem tudom elfelejteni holott tudom, hogy nem ő a megfelelő személy a számomra és hiába is reménykednék abban, hogy újra megpróbálhatjuk, akkor sem jönne össze újra.

Hogy milyen érzések kavarognak bennem azóta mióta egyik szerda délután újra találkoztam vele és elbeszélgettünk? Nos, ezt igen nehéz szavakba önteni. Tudjátok, nálam ő volt eddig az egyetlen, aki iránt tényleg éreztem valamit és nem csak figyelemelterelés céljából voltam vele együtt. Ő volt az első igazi nagy szerelmem és ő volt az, akinek már az első találkozás után szinte odaadtam a szívem és összetörte majdnem 4 hónap után, amiért nagyon haragszok is rá, de azóta a szerda óta rengeteget jár rajta az agyam és olyan kérdéseken agyalok, mint például, a "mi lenne ha... ; mi lett volna, ha... ; vajon tényleg az igazat mondta-e szerdán vagy csak azt, mi szerinte a helyes..." és hasonlók. Újra átélem a közös pillanatokat, szinte lassan már újra a múltban élek, amin szeretnék változtatni. A mai napig azt gondoltam, hogy sikerült elfelejtenem, hogy végre tovább léphetek, de amint megláttam, ott helyben megállt a szívem. Egyszerűen nem tudom miért volt ott és automatikusan arra asszociálok, hogy emlékeztetni akart engem valamire vagy pedig beszélni szeretett volna velem csak nem mert megszólítani - tudom, hogy ez csak a fantáziám műve, hogy titkon reménykedek benne, hogy újra együtt leszünk...

Nem kéne, hogy rajta járjon az agyam, de mégis ez történik. Nem tudom leállítani magam és nem tudom, hogyan felejthetném el őt és hogyan léphetnék tovább, mert ha még sokáig agyalok rajta, abban biztos lehetek, hogy semmi jó nem sül majd ki belőle. Most szerintetek mit kéne csinálnom?